Esküvő Monszun Idején Teljes Film
Alapvetően három etnikum élt itt: a magyar, a román és a német (szász). Ám a korabeli fogalmak szerint ez a három etnikum nem teljesen egyenlő a három nemzettel, hiszen a három nemzet a magyar etnikum két eltérő jogállású csoportjából – a székely ekből és a magyar okból – valamint a szász okból állt. Tehát a három nemzet nem teljesen azonos a három etnikummal. A magyar etnikum két nemzetet alkot: a Mohács előtti korból külön jogállást öröklő székelyeket és a magyarországi rendekkel azonos jogállású magyarokat. Továbbá külön jogállásuk van az erdélyi szászoknak, a román oknak viszont nincs. Székelyek megőrizték személyes szabadságukat, adómentességüket katonai szolgálatot kellett teljesíteniük a királynak közigazgatásuk székekre tagolódtak, élükön a királybírák álltak, saját igazságszolgáltatással rendelkeztek a török időkben indult meg a székelyek megadóztatása a magasabb jövedelem érdekében, ám emiatt lázadás tört ki (1526), ez pedig további jogfosztó intézkedéseket vont maga után Szászok betelepítésük a XIII.
Volt egyházszervezetük, papságuk, püspökük, de inkább csak megtűrték, mint elfogadták őket. Megjelentek még az anabaptisták (újrakeresztelők) és a zsidók is. Ők is gyakorolhatták vallásukat, de számuk csekély maradt. A tizenöt éves háború hatása a lakosságra A tizenöt éves háború 1591 és 1606 között zajlott, és mint minden összecsapás, hatalmas emberveszteség gel járt. A népességcsökkenés megakadályozása érdekében hajdúk at telepítettek Erdély határára, majd később románok at, örmények et és cigányok at is találunk a betelepített népek között.
Vallási viszonyok Erdély vallási sokszínűsége, a négy "bevett", tehát törvényesen elismert vallás rendszere a XVI. század közepére alakult ki, sajátos etnikai és politikai sokszínűségének következtében. Az erdélyi reformáció első időszakában (1520-as évek eleje, 1540-es évek vége) megjelentek a különböző protestáns irányzatok, elsőként Luther tanai, majd az ország három részre szakadását követően (1541) a helvét tanok is. A reformáció irányzatai Erdélyben komoly támogatottságnak örvendtek, és örvendenek a mai napig is. Erdélyben a brassói Honterus indította meg a térítőmunkát, melynek eredményeképpen az 1550-es évekre kialakult a szászok lutheri egyházszervezete, azaz a szász evangélista egyház, amely saját püspököt is választhatott. Kolozsvárott Heltai Gáspár 1550-ben magyarra fordította és kiadta a Bibliát, amely elősegítette a kálvini tanok egyre gyorsabb ütemű terjedését. 1556 után, amikor Erdély urai János Zsigmond oldalára álltak, s hazahívták országába szintén segítette a kálvini tanok terjedését, és a Partium jelentős részén, Debrecennel az élen, az új vallás hívei kerültek többségbe, akik főként katolikusról áttért magyarok és székelyek voltak.
1437. szeptember 16-án kötik meg az erdélyi székely, magyar és szász vezetők a kápolnai "testvéri" uniót, amely tartósabbnak bizonyult, s 1848-ig meghatározta Erdély politikai berendezkedését. A kápolnai unió az összetartást deklarálta mind a külső, mind a belső ellenséggel szemben. Etnikai viszonyok A kápolnai uniótól a mohácsi csatáig a három rendi nemzet a székely, a magyar és a szász területi alapon különült el. A magyar megyék a magyarországi módon szerveződtek: létezett a földesúri- jobbágyi alárendelt viszony, a magyar városokban pedig polgárok laktak. Székelyföldön kollektív nemesség létezett, közigazgatási egységeik pedig a székek voltak. Szászföldön szabad szász polgárok laktak, akik önállóan irányították székeiket. Mohács után a kettős királyválasztás Erdély különállását fogja eredményezni, amelynek zavaros következményeit az 1570-es speyeri egyezmény rendezte. A székelyek főként a keleti területeken rendezkedtek be. Társadalmuk ebben az időszakban is ősi, archaikus képet mutatott, s csak a XVI.