Esküvő Monszun Idején Teljes Film
A sushi több évtizede folytatja diadalmenetét szerte a nagyvilágban. Gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, hogy a sushifogyasztás aranyszabályai idővel kissé elhomályosodjanak. Ez persze nem akadályozza meg a Japánon kívül élőket abban, hogy határozott véleménnyel legyenek a sushievés fortélyairól. Sokan törnek például lándzsát amellett, hogy sushit kizárólag evőpálcikával szabad enni. Ezzel szemben a japánok többsége semmi kivetnivalót nem talál abban, ha valaki kézzel fogná meg például a viszonylag könnyen széteső nigirit. Az etikett szigorúsága természetesen nagy mértékben függ az étteremtől. Egy all-yo-can-eat sushiétteremben, ahol inkább a mennyiség, mint a minőség a fontos, mások az elvárások, mint egy valódi, tradicionális japán étteremben. Anélkül, hogy túl mélyre merülnénk a sushiillemtan rejtelmeiben, nézzünk meg három alapszabályt, amihez érdemes tartanunk magunkat! Forrás: A szójaszósz nem tunkolásra való! A sushit ne tunkoljuk túlságosan a szójaszószba – csak óvatosan a mennyiséggel.
Ekkor változott meg minden. Rájöttem, hogy a sushi hihetetlenül ízletes, mennyei manna, amit csak kevés helyen tudnak megfelelő módon elkészíteni. Most viszont lássunk néhány alapszabályt, ami a sushievést illeti! A szójaszószdilemma A sushit egyáltalán nem illik a szójaszószba tunkolni! Ha mégis megtesszük, ezzel csak a séfet sértjük meg, aki azt fogja gondolni, hogy a rizsnek és a halnak annyira borzalmas íze van, hogy azt a szójaszósszal kell elnyomni. Egyszóval: ez udvariatlanságnak számít. Persze, van, aki nem tudja nélkülözni a szójaszószt, és egyszerűen ragaszkodik hozzá. Nekik azt ajánljuk, hogy arra figyeljenek oda, ne a rizses végét mártogassák a szószba, hanem a halas részét. Ugyanis ha a rizses részét mártjuk szójaszószba, az könnyen megszívja magát, s elveszíti eredeti ízét. Továbbá az sem túl esztétikus, ha rizsszemek úszkálnak a szójaszószban. Az ízesítést tehát bízzuk a séfre. A wasabi Bánjunk csínján vele, ugyanis a legtöbbször a séf keze által már kerül némi wasabi a sushiba.
A sushira akár mint a távol-keleti ország kultúrájának megtestesítőjeként is tekinthetünk, mely egyszerűségében rejlő nagyszerűségével a szintén japán gyökerű minimalista építészetet is eszünkbe juttatja. Mint a japán kultúrában ilyen mélyen gyökerező fogásnak, a sushifogyasztásnak is igazi szertartásos rendje van. A NetPincér sushispecialistája, Sensei összegyűjtötte azt az öt legfontosabb szabályt, melyet a minél tökéletesebb gasztroélmény elérése érdekében érdemes szem előtt tartanunk. 1. Dobd el a pálcikát! Számos tévhittel ellentétben a sushit nyugodtan ehetjük kézzel, hiszen egy érzékeny "portékáról" van szó, aminek sokkal rosszabbat tesz, ha pálcikával szétmaszatoljuk. Ezért a pálca használata csak a legügyesebbeknek ajánlott. A japán éttermekben általában az étkezéshez hoznak egy úgynevezett oshiborit, egy nedves kéztörlőt, amit télen gyakran még meg is melegítenek. Ezzel a kendővel akár a fogások között is letisztíthatjuk a kezünket, de arctörlésre semmiképp se használjuk, mert az illetlenségnek számít.
A sushi-evés az élvezetről szól, amelyről a Netpincér "80 nap alatt a Föld körül" kampányában sem kell lemondanunk, sőt mi több sushival kapcsolatos további érdekes információkat olvashatunk a Kedves Ínyenc blogon.
Ha feltétlenül szükségét érezzük az extra wasabi használatának, akkor csakis a halra tegyük. De a túl sok wasabi használata is udvariatlanságnak számít, hiszen az itamae (a séf) minden hozzávalóból annyit tesz a sushiba, amennyi feltétlenül szükséges, ezért sokszor az extra wasabi a japán éttermekben el is marad az asztalról. Érdemes azzal is tisztában lenni, hogy a wasabi egy nagyon drága, különös gondoskodást igénylő növény, ezért Európában szinte kivétel nélkül, de gyakran Japánban is őrölt mustármag és torma keverékével helyettesítik, amit aztán ételfestékkel színeznek zöldre. 5. A szója is érték Ne csak a sushira ne kerüljön túl sok szója, de a szójás tálkába is csak annyit tegyünk, amit meg is eszünk. Ez azért van, mert sok japán étteremben a felkínált szóját is a ház receptje szerint ízesítik, és sok-sok időt töltenek ennek kikísérletezésével. Ezért a szója pazarlása is tiszteletlenségnek számít. Sensei, a villámgyors sushi-készítés sztoikus NetPincére szerint azonban akkor sem kell kétségbe esni, ha egy-egy szabályt esetleg elvétenénk.
Ezt ikizukuri hívják. Úgy filézik ki a halat, hogy az még életben marad, majd tálaláskor a félig levágott halra rárakják a többi, már szépen felvágott vékony szeletet. Az ikizukuri bármilyen halból lehet, akár homárból és rákból is. De ez nem sushifajta, tehát nem kell félnünk attól, hogy élő halat raknak elénk, ha sushit rendelünk. 3. Tévhit: A sushihoz a sake passzol. A sake a japánok ősi alkoholos itala, ami rizs erjesztésével készül. Emiatt nem ajánlatos a sushival együtt fogyasztani, mivel nincs elég kontraszt az ízek között. Tehát inkább zöld teát vagy sört igyunk, ha sushizunk. 4. Tévhit: A szójaszószhoz mindig adjunk wasabit. A szakácsok azt ajánlják, hogy ne adjunk egyből wasabit a szójaszószhoz, ugyanis így nem érezzük majd a különbséget, tehát először kóstoljuk meg wasabi nélkül. Majd kísérletezhetünk, hogy milyen a tökéletes arány, de csak óvatosan, ugyanis a wasabi rettenetesen erős tud lenni. 5. Tévhit: Csendben kell elfogyasztani az ételeket Magyarországon nem illik szürcsölni, ám a japánoknál udvariatlanság nem azt tenni, ha vendégségben van az ember.
Annak ellenére, hogy egyre többen szeretik a sushit, vajmi keveset tudnak arról, hogyan is kéne ezt az ízletes rizses, halas apróságot fogyasztani. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy ismertetjük a sushievés legalapvetőbb szabályait. Ám mielőtt a dolgok közepébe vágnánk, az első és legfontosabb, hogy feltegyük magunknak a kérdést: ettünk-e már életünk során valaha is igazi, ínycsiklandozó sushit? Ugyanis sokan úgy rajonganak ezért a japán ételért, hogy eddig csak all-you-can-eat (egy bizonyos befizetett összegért minden mennyiségben ehetsz) sushiétteremben jártak, ahol a minőség abszolút a mennyiség rovására megy. Saját bőrömön tapasztaltam mindezt. Eleinte nem rajongtam a sushiért, de kíváncsiságom miatt kipróbáltam egy hasonló étteremben, s hogy őszinte legyek, egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle. Akkor úgy gondoltam, talán soha többet nem eszek majd sushit. De a finom ételek istene mégis megszánt, s az egyik kedves ismerősömtől ajándékba kaptam egy kupont, mely egy valódi sushiétterembe szólt.
Tehát először ízleljük meg, majd ha még szeretnénk rá egy kis wasabit tenni, ugyanúgy járjunk el, mint a szójaszósznál, tehát a halra kenjünk, ne a rizsre. A rizsnek ugyanis az étkezés közben minél tisztábbnak kell maradnia, hiszen a japánok rendkívül büszkék a rizsükre. (Vigyázat! A wasabit és a szójaszószt azonban véletlenül se keverjük össze a tányérunkon! ) A gyömbér nem köret! Kevesen tudják, hogy a friss vagy pácolt gyömbérdarabok nem köretként és ízesítésként szolgálnak a tányéron, hanem egyszerűen arra valók, hogy a két sushifalat közben meg tudjuk tisztítani vele az ízlelőbimbóinkat. Ne kezdjük a szójába mártogatni és a sushi mellé elrágcsálni őket, mert az sértésnek számít! A pálcika Örök dilemma, hogy mivel együk az apró korongokat. Van, aki köti az ebet a karóhoz, és azt vallja, hogy sushit csak pálcikával szabad enni. Ez viszont nem igaz, ugyanis a japánok többsége nem lát benne semmi kivetnivalót, ha kézzel fogjuk meg az apró sushifalatokat. Sushiétterem Ahogy már említettem, érdemes keresni egy igazi sushiéttermet, ahol a séf saját kezűleg készíti el nekünk ezeket a friss, halas csodákat.
Mutató- és hüvelykujjunk segítségével összenyomjuk, megfordítjuk, és tégla alakúvá formázzuk. Tálcára tesszük, vágott újhagymával, metélőhagymával díszíthetjük. Maki Kiterítünk egy bambuszrolót – ezt nevezik Makisunak, innen a neve (ennek hiányában egy tiszta konyharuhát). Ráfektetjük a nori lapot, kb. 1 cm vastagon beborítjuk rizzsel. Közepére rakjuk a haldarabokat, hús- vagy zöldségcsíkot, pl. uborkát. A roló segítségével feltekerjük, a rudat kissé összenyomkodjuk, és kb. 6 darabra vágjuk. Temaki sushi Sushi-tölcsérnek is nevezhetnénk. Kiterítünk egy kb. 15x10 cm nagyságú nori lapot, bal felét kb. 4 cm szélesen beborítjuk 3 dkg rizzsel, közepébe nyomkodjuk a tölteléket (halat, zöldséget), és tölcsérszerűen feltekerjük. A végét összenyomjuk. Sushi-receptek >>> Sushi-variációk >>> A japán konyha felfedezése >>> Sushiparty négyesben >>> Történetek Japánról és a japán konyháról >>>
De nem, a japánok nem esznek minden nap sushit. Rengeteg másfajta ételük is van, amik ugyanolyan különlegesek, például: tempura, gyoza, okonomiyaki, yakisoba, és a bukakke. Egyébként sok japán nem is szereti a sushit. J »»