Esküvő Monszun Idején Teljes Film
A fogolynő t már nem tudta átdolgozni, ez a rész 1923-ban, az Albertine eltűnik 1925-ben, A megtalált idő 1927-ben jelent meg, magyarul az első három részt adták ki. Gyakran hallani, hogy Marcel Proust monumentális regényfolyamának jelentőségét az adja, hogy áthatotta a 20. századi irodalmat – az írók egy része túlszárnyalni igyekezett, másik részük kifigurázta vagy becsmérelte a mű egyes sajátosságait. Maradandó hatását azonban legalább annyira köszönheti annak, hogy az olvasók megjelenése óta értékelni tudják: a regényfolyam minduntalan visszautal irodalmi előzményeire, s párbeszédet folytat velük. Proust a flaubert-i szűkített regényfogalmat újra kitágítva mindent belezsúfolt, amit kora elé tárt. A cselekmény lazán összefüggő fonalát az író napi élményei alapján feltámadó emlékei teszik szövevényessé. Lélekelemző módszere, laza szerkesztése a két háború közti dekadens, formabontó irányzatok forrása volt, hatására kibővültek az irodalom nyelvi és szerkezeti eszközei. Művének 16 kötete nem tartalmaz időrend szerinti eseményeket, egyetlen emlékezéssor az egész.
Így került sor a már lefordított első rész újrafordítására. Jegyezzük meg gyorsan: hibátlan fordítás nem létezik. Mégoly fontos rész elhibázott fordítása sem határozza meg a fordító munkájának minőségét. A mérce az eredeti mű stílusának, hangulatának visszaadása. És e tekintetben mind Gyergyai Albert, mind Jancsó Júlia munkája előtt fejet kell hajtanunk. Az alábbiakban felsorolt fordítási problémák így korántsem jelentik egyik vagy másik fordító bírálatát, inkább a prousti szöveg buktatóinak kétfajta megközelítésére szeretnék rámutatni. Az incipit Az incipit a latin 'incipire' (elkezd) szóból származik. A regényben az oly meghatározó első mondatokról van szó. A hagyományos, Balzac nevével fémjelzett regényben az incipitnek több funkciója van. Elsősorban az elkövetkező események beharangozója, egyben a mű jellegét is meghatározza. Az incipit második funkciója az olvasó figyelmének felkeltése. Az incipitben ad a szerző információkat a szereplőkről, a cselekmény helyszínéről és idejéről. A modern regény szakít ezzel a hagyománnyal, és in medias res, az események sűrűjébe vezeti azonnal az olvasót, aki zavarban van, mit is kezdjen ezzel a bevezetéssel.
Az "azelőtt" pontosan visszaadja a Proust által jelölt időbeliséget, a "kapuzással" kifejezés pedig nagyon ötletes megoldás a házmester szó megkerülésére és a prousti utalás érzékeltetésére. "Tu gardes toujours ton sang-froid, je ne peux te définir. " – olvassuk Proustnál. Gyergyai: "Mindig egyformán higgadt vagy, nem tudlak meghatározni. " Jancsó: "Sosem jössz ki a sodrodból, nem tudok kiigazodni rajtad. " Nem kell bizonygatni, hogy a "définir" -t szó szerint lefordítani "meghatározni"- val, fordítói hiba. A "nem tudok kiigazodni rajtad" tökéletes megoldás. Megismétlem: a fenti fordítási problémák nem változtatnak azon, hogy mind Gyergyai Albert, mind Jancsó Júlia fordítása kivételes fordítói teljesítmény. A kiragadott példák inkább az újrafordítás létjogosultságának igazolására szolgálnak. Biztos vagyok abban, hogy a könyv új kiadása eléri a fordítónak az Utószó ban megfogalmazott célját és "új olvasókat szerezhet egy nagy műnek. " Ennek biztosítéka Jancsó Júlia ihletett fordítása. Megosztás