Hogy Elérjek A Napsütötte Sávig

• Hogy elérjek a napsütötte saving tips
• Hogy elérjek a napsütötte savignac
• Petri györgy
• Hogy elérjek a napsütötte savigny sur orge 91600
• Elemzés
• Visegrad Literature :: Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig…

Petri György HOGY ELÉRJEK A NAPSÜTÖTTE SÁVIG Kézirategyüttes Petri György egyik legnagyobb, leghíresebb verse, a Hogy elérjek a napsütötte sávig, amely először a Holmi 1990. februári számában jelent meg (a címet mi javasoltuk), értelmezhető úgy (bár nem okvetlenül vallási értelemben), mint a pokolra szállás költeménye. De az igazi földi pokoljárás az a néhány nap volt, amely a vers keletkezését megelőzte. Közeli tanúja volt ennek Farkas Péter, a költő Németországban élő barátja, akivel 1987 és '89 közt Irodalmi Levelek címmel szépirodalmi fórumot működtettek, "irodalmi kompjáratot kelet s nyugat között" (szerkesztők: Farkas Péter, Köln, Petri György, Budapest és Tóth Gábor Ákos, Budapest). Farkas visszaemlékezése és naplójegyzetei alapján röviden így foglalható össze e néhány nap története: 1989 októberében egy többnapos program keretében magyar írók léptek fel a Rajna-vidéki német kisvárosban, Edenkobenben, az ottani Künstlerhaus és a híres rolandsecki műemlék pályaudvart művészeti események céljára hasznosító Rolandseck Bahnhof Stiftung szervezésében.

Hogy elérjek a napsütötte saving tips

Első bejegyzésem végén azt ígértem, hogy következőnek a blog címét fogom megmagyarázni. Azt mondják, Petri Györgynek a Hogy elérjek a napsütötte sávig című verse a pokolra szállásról, illetve az onnan való visszatérésről szól. Nem is csoda, ismerve a költemény keletkezésének körülményeit: Petri lényegében egy kemény delirium tremens alatt/után írta meg ezt a verset, mikor szinte élet-halál között lebegett. A Holmi folyóirat 2004. júliusi lapszáma szerint a valóságban is pokoljárás volt az a néhány nap, amely a vers keletkezését megelőzte. Petri egy németországi irodalmi eseményen vett részt 1989 októberében, ahová már eleve rossz állapotban érkezett, aztán a szállodában erre még rendesen rávodkázott. A következő napokban lidérces álmok, hallucinációk törtek rá, odáig fajult a helyzet, hogy már orvosi kezelésre szorult, végül a bonni klinikára szállították. Ezután kezdett csak el tisztulni a tudata, magához tért, majd néhány nappal később átadta egyik barátjának az említett vers kéziratát.

"Akkor adj vissza" - mondtam -, "értsd meg, nincs huszasom. " "Hülye vagy" - mondta - "ha vissza tudnék adni ötvenből, nem kéne a huszasod" - mondta logikusan. És a következő pillanatban elaludt nyitott szájjal. Vállat vontam. ("ha ilyen büszke vagy"), zsebre gyűrtem az ötvenest, megtaláltam a zakóm, és botorkáltam fel a lépcsőn. Hogy elérjek a napsütötte sávig, hol drapp ruhám, fehér ingem világít, csorba lépcsőkön föl a tisztaságig, oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg, komoran feloldoz, közömbösen fenyeget, émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek, nyári hajnal, kilencszázhatvanegy. *Hülyeség. Aquamarin szemed neked van. A nőnek? Mit tudom én. Mint gálicos kádban a víz? Csak akarok valamit ajándékozni annak a szerencsétlen párának, mondjuk a szemed színét, meg egy ritka szót, hogy ne legyen olyan undorítóan elesett, magam pedig legyek valamivel megérthetőbb. Uploaded by P. T. Source of the quotation To reach the sunlit path (English) It began as an ordinary summer night.

Hogy elérjek a napsütötte savignac

Miután kijött a kórházból, gépbe diktálta a szöveget. A kézirat Farkas Péternél maradt, az ő szívességéből adjuk most közre. A csomag hat lapból, hét teleírt oldalból áll: a negyedik lapnak a hátára is írt: itt fejezte be a verset. A szövegben később már csak apróbb változtatásokat eszközölt, és egy fontos (és nagyon szükséges) szerkezeti módosítást: az 5. lapon levő Appendix-et függelékből átminősítette lábjegyzetté. A vers olyan magaslati pontra érkezik a végén, amelyhez már egyetlen betűt sem lehet hozzátenni. A lendület azonban még futtatta a tollát: az 5. lapon egy másik vers (vagy töredék) olvasható, és végül a 6. lapon megint egy új szöveg, élete utolsó nagy szerelmi fordulatának naplószerű versbe fogalmazása. Mindkettő itt jelenik meg először. A szerk.

Ezen meglepődtem. Az ár - árnak - képtelenül alacsony volt (már akkor is). Ismertem a Rákóczi téri kurzust. Húsz forint az nem ár. Másrészt a nő nem állta volna meg a helyét a Rákóczi téren, sőt semmilyen téren. Az lett volna a logikus, hogy ha akar valamit, ő fizet. De sokkal többet. Márpedig akart. "Gyere, akarom" - mondta -, "nagyon szeretnék. " Soha nőt nőiességében megbántani nem tudtam (hacsak nem kifejezetten ez volt a célom). No de hogy... Mentem; úgy éreztem: muszáj. Hiszen űzött voltam és zavaros, mint a fölkavart iszap akkoriban, és csak ezekben az "Eszpresszókban", "Büfékben" érezhettem némi álfölényt a nélkülözés és hajléktalanság valódi nyomorultjai között. Sokáig vonszolt egy hosszú utcán, hozzám bújt. Ez kínos volt, de szerves része a törlesztésnek. Átöleltem, egy pincében kötöttünk ki, nagyon sok lépcsőt mehettünk lefelé valami nem tudni honnan derengésfélében. Az ágy. Befilcesedett vatelindarabokból összekotort alom. Nem vetkőzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magáról a nadrágját.

Petri györgy

"Csókolj meg. " Hát igen, ez elkerülhetetlen. Avas szájszaga volt, ajka pikkelyes, nyelve, szájpadlása száraz, mintha egy üres szardíniásdobozban kotorászna a nyelvem – mindjárt fölvérzi az éles perem. Rettegtem, hogy menten a szájába hányok, ettől viszont röhöghetnékem támadt, ömlöttek durva bőrére a könnyeim, amíg ura lettem a perisztaltikának. A lába köze szűk, száraz. Alig tágul, alig se nedvesedik. "Várjál" – mondta, és belevájt ujjaival egy megkezdett margarinba, magába masszírozta, " ENNI is fog még ebből? " "Meg tudom mosni valahol magam? " – kérdeztem később. Egy csőcsonkra mutatott. A víz kilövellt, merő lucsok lett a nadrágom, mintha behugyoztam volna. "Ez is hozzátartozik" – mormoltam. Egy ötvenesem volt még. A fejét rázta: "Mondtam, hogy egy huszas, és ez nem az ára. Én akartam, a huszas meg egyszerűen kell. " "Akkor adj vissza" – mondtam –, "értsd meg, nincs huszasom. " "Hülye vagy" – mondta – "ha vissza tudnék adni ötvenből, nem kéne a huszasod" – mondta logikusan. És a következő pillanatban elaludt nyitott szájjal.

"Így szoktam meg, ha bokor alatt dugok" - mondta közvetlenül. Nem volt ellenemre, magam is csak a legszükségesebb mértékben, meg a zakómat dobtam le - inkább legyen koszos, mint gyűrött. "Csókolj meg. " Hát igen, ez elkerülhetetlen. Avas szájszaga volt, ajka pikkelyes, nyelve, szájpadlása száraz, mintha egy üres szardíniásdobozban kotorászna a nyelvem - mindjárt fölvérzi az éles perem. Rettegtem, hogy menten a szájába hányok, ettől viszont röhöghetnékem támadt, ömlöttek durva bőrére a könnyeim, amíg ura lettem a perisztaltikának. A lába köze szűk, száraz. Alig tágul, alig se nedvesedik. "Várjál" - mondta, és belevájt ujjaival egy megkezdett margarinba, magába maszírozta, aztán még egy adagot. "ENNI is fog még ebből? " "Meg tudom mosni valahol magam? " - kérdeztem később. Egy csőcsonkra mutatott. A víz kilövellt, merő lucsok lett a nadrágom, mintha behugyoztam volna. "Ez is hozzátartozik" - mormoltam. Egy ötvenesem volt még. A fejét rázta: "Mondtam, hogy egy huszas, és ez nem az ára. Én akartam, a huszas meg egyszerűen kell. "

Hogy elérjek a napsütötte savigny sur orge 91600

Nem vetkőzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magáról a nadrágját. "Így szoktam meg, ha bokor alatt dugok" – mondta közvetlenül. Nem volt ellenemre, magam is csak a legszükségesebb mértékben, meg a zakómat dobtam le – inkább legyen koszos, mint gyűrött. "Csókolj meg. " Hát igen, ez elkerülhetetlen. Avas szájszaga volt, ajka pikkelyes, nyelve, szájpadlása száraz, mintha egy üres szardíniásdobozban kotorászna a nyelvem – mindjárt fölvérzi az éles perem. Rettegtem, hogy menten a szájába hányok, ettől viszont röhöghetnékem támadt, ömlöttek durva bőrére a könnyeim, amíg ura lettem a perisztaltikának. A lába köze szűk, száraz. Alig tágul, alig se nedvesedik. "Várjál" – mondta, és belevájt ujjaival egy megkezdett margarinba, magába masszírozta, aztán még egy adagot. "ENNI is fog még ebből? " "Meg tudom mosni valahol magam? " – kérdeztem később. Egy csőcsonkra mutatott. A víz kilövellt, merő lucsok lett a nadrágom, mintha behugyoztam volna. "Ez is hozzátartozik" – mormoltam. Egy ötvenesem volt még.

1. Ariston kombi kondenzációs kazán vélemények
2. Assassin' s creed 1 letöltés pc ingyen video
3. 5 betűs szavak listája | SZOTAR.COM
4. Petri györgy hogy elérjek a napsütötte sávig
5. Alien a nyolcadik utas a halál teljes film teljes film magyarul
6. Hogy elérjek a napsütötte sávig
7. Csak egy szerelmesfilm online shopping online
8. Filmvilág2 - FILMEK (2018-AS) - Rampage - Tombolás /Rampage/
9. 360 fokban forgatható gyerekülés 0 30 kg à perdre
10. Hogy elérjek a napsütötte sávig

Elemzés

Szokványos nyári éjszakának indult. Sétáltam kocsmáról kocsmára. Talán éppen a Nylonban ittam, a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál (vagy azt akkor már lebontották? ). Nem tudom, lehet, hogy a Boráros téren. reggelig vagy épp két napig tartottak, Mindenesetre, valahol ültem, ittam. (Akkor még akármit – kóstolódó ifjúság. ) Még nem olvastam a kocsmákban, nem, nem, még nem temetkeztem könyvbe-újságba, nem fixíroztam az asztal lapját. Még nem idegesített fel, ha szóltak hozzám. "Fizetsz valamit? " kérdezte egy dohánykarcos női hang a hátam mögül. Fiatal hang volt. "Kérjél" – mondtam felé fordulva. Ötven körüli nő állt rézsút mögöttem. Letapadt, koszmós, egykor világosbarna haj; beroskadt íny, cserepes ajkak, vérágas kötőhártya, aquamarin szemek, 1 megsárgult, fehér műszálas pulóver, barna nadrág, szemétben talált fehér strandcipő. Kevertet kért és sört, pikolót. Ízlését nem vitattam. "Eljövök egy huszasért" – mondta. Ezen meglepődtem. Az ár – árnak – képtelenül alacsony volt (már akkor is).

Visegrad Literature :: Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig…

Ismertem a Rákóczi téri kurzust. Húsz forint az nem ár. Másrészt a nő nem állta volna meg a helyét a Rákóczi téren, sőt semmilyen téren. Az lett volna logikus, hogy ha akar valamit, ő fizet. De sokkal többet. Márpedig akart. "Gyere, akarom" – mondta –, "nagyon szeretnék. " Soha nőt nőiességében megbántani nem tudtam (hacsak nem kifejezetten ez volt a célom). No de hogy… Mentem; úgy éreztem: muszáj. Hiszen űzött voltam és zavaros, mint a fölkavart iszap akkoriban, és csak ezekben az "Eszpresszókban", "Büfékben" érezhettem némi álfölényt a nélkülözés és hajléktalanság valódi nyomorultjai között. Sokáig vonszolt egy hosszú utcán, hozzám bújt. Ez kínos volt, de szerves része a törlesztésnek. Átöleltem, egy pincében kötöttünk ki, nagyon sok lépcsőt mehettünk lefelé valami nem tudni honnan derengésfélében. Az ágy. Befilcesedett vatelindarabokból összekotort alom. Nem vetkőzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magáról a nadrágját. "Így szoktam meg, ha bokor alatt dugok" – mondta közvetlenül. Nem volt ellenemre, magam is csak a legszükségesebb mértékben, meg a zakómat dobtam le – inkább legyen koszos, mint gyűrött.

1. X men az ellenállás végétarien
2. 19 hónapos baba mit eszik 2