Esküvő Monszun Idején Teljes Film
A Buzaszemek 2008. - Lázár Ervin: A kislány, aki mindenkit szeretett - YouTube
A Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár a hátára vette, és elrepült vele az erdőszélig. - Na, innen már látszik a házatok - mondta, és kitépett a szárnyából egy tollat. - Ezt őrizd meg. Emlékül. Már majdnem a patakhoz ért a kislány, mindjárt otthon lesz, gondolta, amikor egy borízű hang reccsent rá: - Állj! Hogy mersz a területemen mászkálni? - Hát te ki vagy? - csodálkozott Brunella, és megindult a hang felé. Egy torzonborz ember állt ott, szakálla az övéig ért, puskájával Brunellára célzott. - Én a vadász vagyok. Ha nem állsz meg, lelőlek. - Dehogy lősz - nevetett Brunella -, ki hallott már olyat, egy kislányt lelőni! Nem is gondolod te komolyan, látszik a szemeden, hogy jó ember vagy, és én a jó embereket szeretem, meg a jó emberek is szeretnek engem. - Igazán? Látszik a szememen? - kérdezte a vadász, és leengedte a puskáját. Brunella rámosolygott, a vadász meg vissza. - Ne haragudj, hogy ijesztgettelek - mondta a vadász -, nem tudtam, hogy szeretsz. - Ó, én mindenkit szeretek - mondta a kislány -, s engem is szeret mindenki.
És akkor sokáig jól éreznéd magad, tudnád, hogy valaki szeret. - Ugyan - mondta a Pakuk madár -, én már háromszáz éve ülök itt, és még soha senkivel nem szerettük meg egymást. - Talán nem is járt erre senki - mondta Brunella. - De igenis - mondta a Pakuk madár -, kétszáztíz éve egy nyúl és nyolcvan éve egy szénégető. De nem szerettük meg egymást. Az igaz, hogy nem is vettek észre. - Na látod - mondta Brunella -, lejöhetnél, úgysem láttam még Pakuk madarat. A Pakuk madár egy darabig mirgett-morgott, aztán csak lejött. Óriási madár volt, és láb helyett tényleg három kereket viselt. - Hát, te elég fura szerzet vagy - nevetett Brunella -, de a szíved biztos jó, téged biztos nagyon lehet szeretni. Ezzel megsimogatta a Pakuk madarat. A Pakuk madárnak mind a három kereke bizseregni kezdett, s arra gondolt, jöhetett volna ez a kislány háromszáz évvel korábban is. Akkor talán ő még énekelni is megtanult volna, úgy, mint a sárgarigó. Kérlelte Brunellát, hogy ne menjen még, de erősen esteledett, a kislánynak haza kellett indulnia.
Pár évvel később, éppen csak nagykorú lett, bébiszitterként dolgozott egy évig. Az általa vigyázott gyerek anyukája Tatabányán nyitott egy Waldorf-óvodát. Orsi elment megnézni a helyet, és rögtön beleszeretett. Úgy érezte, hogy hazatért. Biztatták is, hogy mivel ért a gyerekek nyelvén, érdemes lenne ezt a pályát választania. Orsi úgy gondolja, hogy az életében mindig volt egy-egy ember, aki mutatta az utat, ő pedig elég éles szemű volt ahhoz, hogy ezt meglássa. Így történt az is, amikor 19 évesen lehetősége adódott kiköltözni Németországba. Egy 99 éves asszonyt ápolt. Érezte, ez a feladat valamiért neki szól, így elvállalta. Szőke voltam, szolibarna, vörösre festett körmökkel. Kiutaztam német nyelvtudás nélkül egy vak, magatehetetlen nénihez, akinek fel kellett olvasnom a Bibliából, naponta többször át kellett pelenkáznom, sétáltatni kellett, kivenni a fogsorát megmosni, etetni. Ez a szolgálat rengeteg dolgot tanított nekem. Nehéz volt őt megszeretnem, de egy év után már tiszta szívemből imádtam.
– Hrrr – morgott még egyszer, de most már sokkal szelídebben. Aztán észbe kapott, igyekezett borzasztó pofát vágni: még ez a kis mitugrász lányka akar vele kukoricázni?! – És az arcod is olyan kedves – mondta erre Brunella. – Megsimogathatom? A Tigris tekergette a nyakát. "Még hogy kedves az arcom – Gyorsan belenézett egy tócsába. – Igaz is, elég kedves arcom van. " – állapította meg elégedetten, és mosolyogni próbált. Az állkapcsa csikorgott, mert a Tigris hét éve mosolygott utoljára. – Kedves kislány vagy – mondta -, megsimogathatsz. Brunella megsimogatta a Tigrist, és azt mondta: – Örülök, hogy találkoztam veled. Szeretlek, Tigris. A Tigris boldog lett, ugrált és bukfencezett. Amikor kiugrálta magát, csodálkozva Brunellára nézett. – Mit keresel itt, kislány? – Eltévedtem – mondta magabiztosan Brunella -, a patak partján lakom, abban a piros cserepes házban. – Tudom – mondta a Tigris -, pattanj a hátamra, egy darabig elviszlek. Brunella a Tigris hátára ült. Csodálatos volt száguldani.
Vannak életek, sorsok, amelyeket, ha felülről nézhetnénk és fogadhatnánk rájuk, hogy vajon sikerre vagy kudarcra vannak ítélve, biztosan nyernénk. Marilyn Monroe sorskönyvének lapjai már első pillanattól kezdve reménytelenséggel teliek. Adva van egy bájos kislány, aki úgy indul neki kalandos életének, hogy nem tudja, ki az apja. Anyja skizofréniája következtében nem tud és nem is akar törődni a lányával. A természet kárpótlásul, akkor még nem tudni, hogy ez áldás vagy átok-e, felruházza elragadó bájjal, kedvességgel. Nagy szemétség, hogy mindehhez bánatot társít. Így kezdődik egy tragikus élet, amelyben egy gyereket mindenki úgy lökdös, mintha tekebábu lenne. Marilyn képein, amelyből akad bőségesen, sugárzik a szépség és a szexualitás. Olyan gyönyörű mosoly, szempár és alak tekint vissza, amellyel még ma is ritkán találkozunk. Mégis mindegyik fotón megbújik egy szomorú szemű kislány. Riadt nyugtalansággal tekint a kamerába. A világ legszexisebb nője, akit minden férfi meg akart kapni és sokaknak sikerült is, legbelül sérült lelkű kisgyerek maradt élete végéig.
Ugyan - gondolta Brunella -, miféle veszélyek? Engem szeretnek a fák, a füvek, az őzikék. De az erdőben kígyók is vannak " - jutott eszébe. Öntudatosan fölvetette a fejét, fekete hajfonatában meglibbent a széles piros szalag. - Engem a kígyók is szeretnek - mondta. - Most szépen megfésülködtem, elmegyek, megmutatom az erdőnek a hajam - szólt a patakhoz. - Csak ne menj messze. Bajod eshet, az erdőben lakik a Tigris, a Medve meg a Pakuk madár. - Engem szeretnek - toppantott Brunella, és elindult. A patak nem szólt semmit. Akkor sem, mikor kisvártatva Brunella megfordult, és azt mondta: - És én is szeretem őket. Sohasem látott még Tigrist, Medvét meg Pakuk madarat. Aztán, mondom, eltévedt. De nem félt. - Ugye, szerettek engem? - kérdezte a fákat. - Szép kislány vagy - mondták a fák. Azon a dombon, ahol a hét hársfa állt, találkozott a Tigrissel. - Hrrr - morgott a Tigris -, hogy merészelsz! - Jaj, de szép hangod van! - mondta Brunella, és közelebb lépett. - Nem morognál még egyet? A Tigris meglepetésében teljesítette a kérést.