Esküvő Monszun Idején Teljes Film
Idegen vagy számomra, mégsem érezlek annak. Mégis hogy lehet ez? Őrült ötlet, mégis veled akarok lenni, bárhová elutazom, hogy találkozzunk. Brassóra esik választásunk. Csodás hetet töltünk együtt Erdélyben, egy kicsit megismerlek, egy kicsit megismersz. Ez az egy hét azonban édeskevés, érzem, hogy távolodsz, és nem tudok ellene mit tenni. Nem tudom mit kéne tennem, és Te sem tudod, pedig érzem, hogy fontos vagyok a számodra. Közlöd, hogy még utazni szeretnél, még sokáig. Terveket szövünk, hogy együtt elutazunk még pár helyre, de én többre vágyom ennél. Az életed része szeretnék lenni, mégis valamiért érzem, hogy félsz, és ellöksz magadtól. Visszahátrálok. Bármennyire is szeretnék veled lenni, nem akarom, hogy azt érzed, megfulladsz mellettem. Eljön a búcsúzás pillanata. Ez most nagyon nehéz, és a könnyeimmel küszködöm. Nyelem a sós könnycseppeket, Te pedig csak szorítasz, és csak szorítasz magadhoz... Nem akarom, hogy ez az egész köztünk lassan emlékké szelídüljön és lassan, de biztosan elhalványuljon.
(Szejtánt azért továbbra sem eszem, nagyon furcsa még a gondolat is. ) Szóval ne lepődjetek meg, ha összefutunk a Tökmagban és teljes kiőrlésű bucival eszem a csiperkeburgerem… 😉 (Azért választom a teljes kiőrlésű bucit, mert szerintem szebb, mint a gluténmentes… 😀 És rendkívül boldoggá tesz, hogy megtehetem. ) A tanulság? Van az a gluténérzékenység, amiből ki lehet jönni, de mielőtt bármin változtatsz, konzultálj egy hozzáértő szakemberrel! Mérlegeljétek, hogy mit jelent Neked a gluténmentesen evés, vagy a visszavezetés, mit nyerhetsz vagy veszíthetsz egyikkel vagy a másikkal! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy történt-e mással is ilyen, hogy a korábbi gluténérzékenysége megoldódott? Ha van egy hasonló történeted, kérlek, oszd meg itt hozzászólásban!