Esküvő Monszun Idején Teljes Film
Hervad m�r liget�nk, s d�szei hullanak. Tarlott bokrai k�zt s�rga lev�l z�r�g. Nincs r�zs�s labyrinth, s balzsamos illatok K�zt nem lengedez a Zephyr. Nincs m�r symphonia, s z�ld lugasok k�z�tt Nem b�g gerlice, �s a f�zes ernyein A csermely viol�s v�lgye nem illatoz, S t�kr�t durva csal�t fedi. A hegy boltozatin n�ma hom�ly borong. B�bor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemr�g az �r�m v�g dala harsogott: S most minden szomor� s kiholt. Oh, a sz�rnyas id� hirtelen elrep�l, S minden m�ve t�n� sz�rnya k�r�l lebeg! Minden csak jelen�s, minden az �g alatt, Mint a kis nefelejcs, eny�sz. Lassank�nt koszor�m bimbaja elvir�t, Itt h�gy sz�p tavaszom: m�g alig �zleli Nekt�rj�t ajakam, m�g alig illet�m Egy-k�t zsenge vir�gait. Itt h�gy, s vissza se t�r majd gy�ny�r� korom. Nem hozhatja fel azt t�bb kikelet soha! Sem b�h�nyt szememet fel nem ig�zheti Lollim barna szem�ld�ke!
Berzsenyi Dániel a magyar felvilágosodás egyik jelentős alakja. A magyar felvilágosodást az elmaradottság, megkésettség jellemzi a nyugathoz képest. Berzsenyit nem elégítette ki a gazdálkodás, ezért éjszakánként gyakran írt verseket. Magányos volt, mivel nem volt szellemi társa, nem volt, aki elismerje, és ezért kilátástalannak találta az életet, ezek az okai annak, hogy több elégiát is írt. Az Osztályrészem, Búcsúzás Kemenes-Aljától mellett legfontosabb elégiája A közelítő tél. A közelítő tél máig a legismertebb műve. Berzsenyi ezt a művét 1804 és 1808 között, az ifjúkora végén Niklán írta. A mű címe eredetileg Az ősz volt, de ez Kazinczy javaslatára megváltoztatta, mert így már a vers címében is benne van a tél, így a statikus képet felváltotta egy dinamikus, mozgalmas kép, átvitt értelemben az ifjúkor elmúlásának fenyegetése. A vers szerkezete logikus felépítésű, először azt írja le, ami elmúlt. Ez a vers a ma emberének is könnyen érthető, mert az ábrázolt helyzet bárki által átélhető.
A hirtelen szóval a fiatalság pillanatnyi voltát hangsúlyozza. A következő versszakokban még jobban kiemeli az ifjúsága elmúlását, majd megemlíti, hogy alig kapott valamit az életben, reménytelennek ítéli meg az életet, valószínűleg, azért mert nem volt, akivel tudna beszéli arról, ami őt igazán érdekli: a költészetről, mivel nincs szellemi társa: "Lassanként koszorúm bimbaja elvirit, Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli Nektárját ajkam, még alig illetem Egy két zsenge virágait" E versszak első sorát egyébként a magyar irodalomtörténet egyik legszebb soraként tartják számon. Az utolsó szakaszban az elmúlásáról, a halálról, a halál végtelenségéről ír: "Itt hágy s vissza se tér majd gyönyörű korom Nem hozhatja fel azt több kikelet soha" A műben többször megjelenik a hervad, hull, zörög, borong, ezekkel a szavakkal a természet negatív folyamait emeli ki, de ugyanakkor azt is érzékelteti, hogy mi volt, mit hiányol. Ezeket a "nincs" szavakkal fejezi ki. Ezt a művet magányosságában elkeseredettségében írta.
Hervad m�r liget�nk, s d�szei hullanak, Tarlott bokrai k�zt s�rga lev�l z�r�g. Nincs r�zs�s labyrinth, s balzsamos illatok K�zt nem lengedez a Zephyr. Nincs m�r symphonia, s z�ld lugasok k�z�tt Nem b�g gerlice, �s a f�zes ernyein A csermely viol�s v�lgye nem illatoz, S t�kr�t durva csal�t fedi. A hegy boltozatin n�ma hom�ly borong. B�bor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemr�g az �r�m v�g dala harsogott: S most minden szomor� s kiholt. Oh, a sz�rnyas id� hirtelen elrep�l, S minden m�ve t�n� sz�rnya k�r�l lebeg! Minden csak jelen�s; minden az �g alatt, Mint a kis nefelejcs, eny�sz. Lassank�nt koszor�m bimbaja elvir�t, Itt h�gy sz�p tavaszom: m�g alig �zleli Nekt�rj�t ajakam, m�g alig illetem Egy-k�t zsenge vir�gait. Itt h�gy, s vissza se t�r majd gy�ny�r� korom. Nem hozhatja fel azt t�bb kikelet soha! Sem b�hunyt szememet fel nem ig�zheti Lollim barna szem�ld�ke!